2016. február 7., vasárnap

Szerzői animációk: kettő[pont]nulla

A Rajzfilmövezet elkötelezett a magyar animációkészítés mellett, épp ezért terjesztjük azokat a hazai művészfilmeket, amelyeket elküldtök nekünk. Ghyczy Csongor filmje következik és az általa írt cikk.

A sztori alapját tulajdonképpen az az önbizonytalanság, önkép-keresés adta, amely annyira jellemző a XXI. század elejére: noha rá vagyunk kényszerítve, hogy már 14-15 évesen kitaláljuk, miről fog szólni az életünk, valójában még 30-40 évesen is csak keresgéljük önmagunkat. És ha találunk valamit, honnan tudhatjuk, hogy az az igazi? Az a valóság? Vagy az egész csak illúzió? Az, hogy mindez egy kvázi sci-fi köntöst kapott, az tulajdonképpen véletlen.


A technikát illetően a színvilág volt az első, ami megszületett, a kontrasztos fekete-vörös-fehér hármas. A rajzok alapját fotók adták. Digitális rajztábla segítségével születtek, azaz noha nincs benne a klasszikus értelemben vett kézi rajz, azért mégsem teljesen mesterséges a dolog. A jelenetekkel párhuzamosan született meg a videó hangképe is. Abban már az elején biztos voltam, hogy nem akarok simán a képek alá húzni valami zenét, hanem azt szeretném, hogy a hangok szervesen kapcsolódjanak a képsorokhoz. Trent Reznor (Nine Inch Nails) zenéit nagyon szeretem, így tőle választottam pár számot, amit átgyúrtam a magam képére – a maradék zenéhez Chopin Noktürnjeiből használtam fel részleteket. Itt persze jóval radikálisabb változtatások történtek.

Az egész projekt négy hónapig tartott, bár ebben volt egy bő 2 hónapos szünet – illetve természetesen a maradék időben sem ezzel foglalkoztam null-huszonnégyben.



A Kettő[pont]nulla zenéje, az alkotó következő filmje

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése