Igen, nem csalás, nem ámítás, megtörtént az, amiről sokan pletykáltak az elmúlt időszakban! Lippai László színművész úrral a Dragon Ball Podcast HUN & SSJHUNters Team készített egy bő 45 perces interjút, melyben mindnyájunk Son Gokuja megerősítette: tavaly ősszel 76 részt szinkronizáltak le magyarra, feltehetőleg a Dragon Ball Superből (esetleg a Dragon Ball Z Kaiból)! A videós interjút a cikkben találhatjátok meg.
Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre gyakrabban találkozhattak azzal a problémával a magyarországi animerajongók, hogy számos animeepizódot letiltottak az indavideóról szerzői jogi okokra hivatkozva. Nagyon sok olyan sorozat is áldozatul esett, amit még egyáltalán nem vetítettek hazánkban egyetlen tévécsatornán sem. Köztük volt a Dragon Ball Super is, ami miatt az egyik feliratozó csapat konkrétan vissza is vonult. Elsőként ők pedzegették, hogy ez talán azért történhetett, mert egy itthoni tévétársaság megvette a vetítési jogokat, ám ez inkább volt találgatás, semmint hivatalos megerősítés. Valójában azt tapasztaljuk hosszú ideje, hogy a magyar média teljesen közönyös az animés témával kapcsolatban, hiába minden próbálkozás és könyörgés, viszont még az internetes animézés lehetőségét is próbálják meggátolni. Ez önmagában elég tragikus, főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy Európa számos országában a mai napig is természetes dolog a tévében történő animevetítés, nem beszélve a DVD-n és Blu-rayen történő megjelenésekről. Tulajdonképpen évek óta pangás van a hazai hivatalos animés élettel kapcsolatban, ha nem számítjuk a Dragon Ball Z ezredik ismétlését (VIASAT6), illetve a Yo-kai őrzők (Cartoon Network) és A dinoszauruszok királya (Kiwi TV) második évadának premierjét. A mostani interjú viszont reményt adhat!
Lippai László a következőket nyilatkozta:
„Azt nem tudom, hogy melyik szériára gondoltok, de azt tudom, hogy a tavalyi évben megcsináltunk 76 részt, leszinkronizáltuk, de most én is azt hallottam, hogy ennek a japán forgalmazója új epizódokkal akarja kiegészíteni ezt a történetet, mert nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is akkora sikere van, illetve Japánban, hogy erre hatalmas igény van. Most azt hallottam, hogy elkezdték ott is rajzolgatni a sorozatot. Hát bízom benne, hogy meg tudják a magyar szinkronstúdiók vásárolni.”
Arra a kérdésre, hogy elvállalná-e Son Goku szerepét, a következőt mondta: „Még a kérdés is bántó! Egyrészt nagyon szerettem szinkronizálni ezt a kisfiút, mert csináltam a fiát is, meg őt is. Másrészt anyagilag ez nem semmi, hisz tudtam, hogy hetente megcsinálunk hat epizódot, arra lehetett számítani, hogy be tudok két sárga csekket fizetni. Szóval azon túl, hogy szeretem, nagyon jó kollégákkal dolgoztam és nagyon jó közegben, de ez egy olyan kis biztonságot adott az életemben, ami nem mindegy.”
Arra a felvetésre, hogy egy legenda lett az országunkban, ezt mondta: „Nagyon örülök, hogy így látod, én is tényleg nagyon sok visszajelzést kapok, hogy ez egy olyan kultuszfilm lett, mint az Elfújta a szél. Van egy generáció, illetve nem is egy generáció, azt gondolom, hanem több generáció, akik nagyon nyitottak és vevők erre a sorozatra, és mindenki, akivel találkozom, amikor meghallanak, akkor úgy elmosolyodnak, ami baromi jót jelent, én úgy érzem!”
A harcban lévő üvöltésekről is mesélt: „Baromi nehéz volt. Volt olyan délelőtt, hogy elmentem 8-ra szinkronizálni 2-ig. Egy nagyon kedves színész barátommal, Konrád Antallal szinkronizáltunk, és egész délelőtt csak ezt kellett csinálni. 8-tól 2-ig. Nem volt egyszerű. Az ember azt gondolná, hogy beszélni nehezebb. A túróst! Ezeket a hangokat folyamatosan, 8-tól 2-ig kiadni az olyan megterhelő, hogy bizony elfáradtunk a forgatás végén.”
Az ázsiai nyelvek nehézsége kapcsán a következőt tudtuk meg tőle: „Én általában le is szoktam vetetni az eredeti hangot, mert most, a mai világban úgy vesszük fel ezeket, hogy kapunk egy fülest (nem pofont), egy fülest a fülünkre és halljuk az eredetit. Én nem szeretem hallani az eredetit. A színészfilmekben, ahol színészeket kell szinkronizálnod, ott szeretem hallani és az amerikaiak igényesek is ilyen szempontból, mert úgy választanak ki egy szinkronszínészt, hogy hangmintát kell kiküldeni Amerikába vagy Londonba. Akkor én nem Lippai László vagyok, hanem egy hatos vagy ötös. Kiküldenek 12 hangot és a kinti megrendelő, a kinti figura alapján választja ki. Tehát a színészi képességeimet nem is ismeri, hanem azt, hogy a skálán a hangterjedelmem ugyanolyan-e, vagy hasonló-e, mint az eredeti. Akkor visszaigazolnak, és azt mondják, hogy nekem a hatos kell. Én viszonylag szerencsés vagyok, mert amikor látom, hogy jövőre jön egy Ben Stiller-film, akkor azt tudom, hogy én fogom csinálni, mert Magyarországon én vagyok a hangja.”
Son Goku megformálásáról és a pályája kezdetéről ezt nyilatkozta: „Nem volt forrás, nem verekedtem soha, de annyira helyes a film és annyira adta magát, hogy ezzel nem is volt igazán probléma. Ahogy megnéztük egyszer-kétszer, már rögtön rajta volt minden színész ezeken a kis karaktereken. Azt gondolom, hogy nem sikerült rosszul. Mondjuk a Son Goku nem egy jó színész, de szeretem szinkronizálni. Én nagyon szeretek szinkronizálni. Büszkén merem kijelenteni, hogy ez egy szakma. Az nem úgy van, hogy beesik valaki az utcáról. Én bohóc szerettem volna lenni először. Nyolcadikos voltam, nagyon rossz tanuló voltam, de a humán tárgyakból mind jeles. Nagyon szerettem szerepelni, a verseket, a színházat, a színpadot. Látta az osztályfőnököm, hogy nekem ehhez van érzékem és mindig küldözgettek a versenyekre. Lementem a Pinceszínházba és ott ragadtam. Remek kollégákat nevelt ki ez az amatőr klub!”
„1998 környékén nem gondoltuk, hogy ez ilyen karriert fog befutni. Úgy indultunk neki, hogy ez egy rajzfilm, aztán ki tudja, mi lesz belőle. Olyan siker lett, hogy megvásárolták a jogokat és elkezdtük gyártani folyamatosan. Nagyon szerethető, úgy találták ki, hogy ez egy szimpatikus és szerethető figura legyen. Még a negatív hősökben is van valami, ami nem riasztó, hanem méltó ellenfele Gokunak. Az epizódokat tekercsekre szedik szét, a 22 perc körülbelül 55-60 tekercs. Nem hoznak olyan helyzetbe, hogy öt percig kelljen nekem fulladásig üvöltöznöm. Úgy szoktuk csinálni, hogy 5-6 részt veszünk fel egyszerre, ami azt jelenti, hogy majdnem egy egész napos elfoglaltság. Nagyon büszke vagyok rá, komolyan mondom. Van nálunk Csömörön egy közért. Előttem állt egy fiú, hallotta, hogy én is kérek. Harminc év körüli fiú. Mondta, hogy ne haragudjon, hogy megszólítom, nem véletlenül Son Goku hangja? Mondom igen, én. Azt mondja: neki köszönhetem, nekem köszönheti, hogy azt a szakmát választotta (testépítő és harcművészet-oktató), amit. Ő ezen nőtt fel, Son Gokun. Olyan hatással volt rá a film, ami az életét errefelé terelte. Megtalálta az élete célját és boldog abban a mesterségben, amit most csinál. Kijöttem a közértből és tényleg majdnem elérzékenyültem. Ez egy olyan érzés egy színészember életében, hogy ilyen hatással tudok lenni akár rád, akár rá, hogy befolyásolom az életét akarva-akaratlanul. Ez engem büszkeséggel tölt el. Nem dicsekedtem. Ha megismernek, az boldogsággal tölt el. Eszembe nem jutott ezzel dicsekedni. A fiam 17 éves, gimnáziumba jár. Fel szokott hívni, hogy beszéljek úgy, mint Son Goku, mert az osztálytársai ezen röhögnek, nem hiszik el. Akkor nekem be kell mondani a mikrofonba, hogy kamehameha, meneküljetek! A fiam tipikus fan.”
Lippai László az idei nyári MondoCon mindkét napján is kint lesz, ott találkozhatnak vele személyesen is a rajongók. Most lesz a debütálása. A fiát szokta elvinni oda, és látja, hogy milyen nagy igény van erre. Ez őt nagy örömmel tölti el. Az interjú további érdekességei miatt hallgassátok meg a videós podcastet.
Emellett készült egy néhány perces jelenet is a Dragon Ball Superből, ahol a művész úr ismét a hangját adta Son Gokunak.
FRISSÍTÉS: Itt az oka annak, hogy a fenti videó miért nem érhető el.
A Dragon Ball Podcast HUN & SSJHUNters Team megjegyzése:
„Ha megengeditek, röviden elárulom nektek a hátterét ennek.
Amikor elkezdtük a Podcastet eleve tervben volt, hogy megpróbáljuk meghívni majd egyszer. 1000 feliratkozóra ígértük és persze mikor meglett, álltuk is a szavunkat. Egyrészt a SzinkronVideók YouTube csatornájának köszönhetően fel tudtam vele venni a kapcsolatot, másrészt pedig a munkámnak köszönhetően ez alapvetően könnyebben megy, hiszen egy helyi rádióban tevékenykedem. Az interjú napján gondoltam arra, hogy mivel mindenki Kamehameha-t és Kaio-ken-t akar hallani, ezért megpróbálom megkérdezni, hogy vállalná-e ezt az apró jelenetet. Nagyon nagy örömünkre simán belement, tényleg nagyon szereti Goku karakterét. Sajnos a mi stúdiónk nem egy szinkronstúdiós minőség, de nagyon nagyon reméltük, hogy ezzel majd az olyan Dragon Ball rajongók szívét megmelengetjük, akik régóta vágynak egy DB Super szinkronra. :-)
Lippai László személyében pedig egy fantasztikusan jó fej embert ismerhettünk meg, legenda a javából! :-)”
Kíváncsian várjuk, hogy mikor és melyik csatornán bukkan fel a sorozat. Talán valami újra elkezdődhet idehaza is animés szempontból. Ne feledjük az animék legfőbb tanulságát: soha nem szabad feladni a reményt! Egyszer visszatér Magyarországra is az a virágkor, ami sok-sok évvel ezelőtt még létezett.
Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre gyakrabban találkozhattak azzal a problémával a magyarországi animerajongók, hogy számos animeepizódot letiltottak az indavideóról szerzői jogi okokra hivatkozva. Nagyon sok olyan sorozat is áldozatul esett, amit még egyáltalán nem vetítettek hazánkban egyetlen tévécsatornán sem. Köztük volt a Dragon Ball Super is, ami miatt az egyik feliratozó csapat konkrétan vissza is vonult. Elsőként ők pedzegették, hogy ez talán azért történhetett, mert egy itthoni tévétársaság megvette a vetítési jogokat, ám ez inkább volt találgatás, semmint hivatalos megerősítés. Valójában azt tapasztaljuk hosszú ideje, hogy a magyar média teljesen közönyös az animés témával kapcsolatban, hiába minden próbálkozás és könyörgés, viszont még az internetes animézés lehetőségét is próbálják meggátolni. Ez önmagában elég tragikus, főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy Európa számos országában a mai napig is természetes dolog a tévében történő animevetítés, nem beszélve a DVD-n és Blu-rayen történő megjelenésekről. Tulajdonképpen évek óta pangás van a hazai hivatalos animés élettel kapcsolatban, ha nem számítjuk a Dragon Ball Z ezredik ismétlését (VIASAT6), illetve a Yo-kai őrzők (Cartoon Network) és A dinoszauruszok királya (Kiwi TV) második évadának premierjét. A mostani interjú viszont reményt adhat!
Lippai László a következőket nyilatkozta:
„Azt nem tudom, hogy melyik szériára gondoltok, de azt tudom, hogy a tavalyi évben megcsináltunk 76 részt, leszinkronizáltuk, de most én is azt hallottam, hogy ennek a japán forgalmazója új epizódokkal akarja kiegészíteni ezt a történetet, mert nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is akkora sikere van, illetve Japánban, hogy erre hatalmas igény van. Most azt hallottam, hogy elkezdték ott is rajzolgatni a sorozatot. Hát bízom benne, hogy meg tudják a magyar szinkronstúdiók vásárolni.”
Arra a kérdésre, hogy elvállalná-e Son Goku szerepét, a következőt mondta: „Még a kérdés is bántó! Egyrészt nagyon szerettem szinkronizálni ezt a kisfiút, mert csináltam a fiát is, meg őt is. Másrészt anyagilag ez nem semmi, hisz tudtam, hogy hetente megcsinálunk hat epizódot, arra lehetett számítani, hogy be tudok két sárga csekket fizetni. Szóval azon túl, hogy szeretem, nagyon jó kollégákkal dolgoztam és nagyon jó közegben, de ez egy olyan kis biztonságot adott az életemben, ami nem mindegy.”
Arra a felvetésre, hogy egy legenda lett az országunkban, ezt mondta: „Nagyon örülök, hogy így látod, én is tényleg nagyon sok visszajelzést kapok, hogy ez egy olyan kultuszfilm lett, mint az Elfújta a szél. Van egy generáció, illetve nem is egy generáció, azt gondolom, hanem több generáció, akik nagyon nyitottak és vevők erre a sorozatra, és mindenki, akivel találkozom, amikor meghallanak, akkor úgy elmosolyodnak, ami baromi jót jelent, én úgy érzem!”
A harcban lévő üvöltésekről is mesélt: „Baromi nehéz volt. Volt olyan délelőtt, hogy elmentem 8-ra szinkronizálni 2-ig. Egy nagyon kedves színész barátommal, Konrád Antallal szinkronizáltunk, és egész délelőtt csak ezt kellett csinálni. 8-tól 2-ig. Nem volt egyszerű. Az ember azt gondolná, hogy beszélni nehezebb. A túróst! Ezeket a hangokat folyamatosan, 8-tól 2-ig kiadni az olyan megterhelő, hogy bizony elfáradtunk a forgatás végén.”
Az ázsiai nyelvek nehézsége kapcsán a következőt tudtuk meg tőle: „Én általában le is szoktam vetetni az eredeti hangot, mert most, a mai világban úgy vesszük fel ezeket, hogy kapunk egy fülest (nem pofont), egy fülest a fülünkre és halljuk az eredetit. Én nem szeretem hallani az eredetit. A színészfilmekben, ahol színészeket kell szinkronizálnod, ott szeretem hallani és az amerikaiak igényesek is ilyen szempontból, mert úgy választanak ki egy szinkronszínészt, hogy hangmintát kell kiküldeni Amerikába vagy Londonba. Akkor én nem Lippai László vagyok, hanem egy hatos vagy ötös. Kiküldenek 12 hangot és a kinti megrendelő, a kinti figura alapján választja ki. Tehát a színészi képességeimet nem is ismeri, hanem azt, hogy a skálán a hangterjedelmem ugyanolyan-e, vagy hasonló-e, mint az eredeti. Akkor visszaigazolnak, és azt mondják, hogy nekem a hatos kell. Én viszonylag szerencsés vagyok, mert amikor látom, hogy jövőre jön egy Ben Stiller-film, akkor azt tudom, hogy én fogom csinálni, mert Magyarországon én vagyok a hangja.”
Son Goku megformálásáról és a pályája kezdetéről ezt nyilatkozta: „Nem volt forrás, nem verekedtem soha, de annyira helyes a film és annyira adta magát, hogy ezzel nem is volt igazán probléma. Ahogy megnéztük egyszer-kétszer, már rögtön rajta volt minden színész ezeken a kis karaktereken. Azt gondolom, hogy nem sikerült rosszul. Mondjuk a Son Goku nem egy jó színész, de szeretem szinkronizálni. Én nagyon szeretek szinkronizálni. Büszkén merem kijelenteni, hogy ez egy szakma. Az nem úgy van, hogy beesik valaki az utcáról. Én bohóc szerettem volna lenni először. Nyolcadikos voltam, nagyon rossz tanuló voltam, de a humán tárgyakból mind jeles. Nagyon szerettem szerepelni, a verseket, a színházat, a színpadot. Látta az osztályfőnököm, hogy nekem ehhez van érzékem és mindig küldözgettek a versenyekre. Lementem a Pinceszínházba és ott ragadtam. Remek kollégákat nevelt ki ez az amatőr klub!”
„1998 környékén nem gondoltuk, hogy ez ilyen karriert fog befutni. Úgy indultunk neki, hogy ez egy rajzfilm, aztán ki tudja, mi lesz belőle. Olyan siker lett, hogy megvásárolták a jogokat és elkezdtük gyártani folyamatosan. Nagyon szerethető, úgy találták ki, hogy ez egy szimpatikus és szerethető figura legyen. Még a negatív hősökben is van valami, ami nem riasztó, hanem méltó ellenfele Gokunak. Az epizódokat tekercsekre szedik szét, a 22 perc körülbelül 55-60 tekercs. Nem hoznak olyan helyzetbe, hogy öt percig kelljen nekem fulladásig üvöltöznöm. Úgy szoktuk csinálni, hogy 5-6 részt veszünk fel egyszerre, ami azt jelenti, hogy majdnem egy egész napos elfoglaltság. Nagyon büszke vagyok rá, komolyan mondom. Van nálunk Csömörön egy közért. Előttem állt egy fiú, hallotta, hogy én is kérek. Harminc év körüli fiú. Mondta, hogy ne haragudjon, hogy megszólítom, nem véletlenül Son Goku hangja? Mondom igen, én. Azt mondja: neki köszönhetem, nekem köszönheti, hogy azt a szakmát választotta (testépítő és harcművészet-oktató), amit. Ő ezen nőtt fel, Son Gokun. Olyan hatással volt rá a film, ami az életét errefelé terelte. Megtalálta az élete célját és boldog abban a mesterségben, amit most csinál. Kijöttem a közértből és tényleg majdnem elérzékenyültem. Ez egy olyan érzés egy színészember életében, hogy ilyen hatással tudok lenni akár rád, akár rá, hogy befolyásolom az életét akarva-akaratlanul. Ez engem büszkeséggel tölt el. Nem dicsekedtem. Ha megismernek, az boldogsággal tölt el. Eszembe nem jutott ezzel dicsekedni. A fiam 17 éves, gimnáziumba jár. Fel szokott hívni, hogy beszéljek úgy, mint Son Goku, mert az osztálytársai ezen röhögnek, nem hiszik el. Akkor nekem be kell mondani a mikrofonba, hogy kamehameha, meneküljetek! A fiam tipikus fan.”
Lippai László az idei nyári MondoCon mindkét napján is kint lesz, ott találkozhatnak vele személyesen is a rajongók. Most lesz a debütálása. A fiát szokta elvinni oda, és látja, hogy milyen nagy igény van erre. Ez őt nagy örömmel tölti el. Az interjú további érdekességei miatt hallgassátok meg a videós podcastet.
Emellett készült egy néhány perces jelenet is a Dragon Ball Superből, ahol a művész úr ismét a hangját adta Son Gokunak.
FRISSÍTÉS: Itt az oka annak, hogy a fenti videó miért nem érhető el.
A Dragon Ball Podcast HUN & SSJHUNters Team megjegyzése:
„Ha megengeditek, röviden elárulom nektek a hátterét ennek.
Amikor elkezdtük a Podcastet eleve tervben volt, hogy megpróbáljuk meghívni majd egyszer. 1000 feliratkozóra ígértük és persze mikor meglett, álltuk is a szavunkat. Egyrészt a SzinkronVideók YouTube csatornájának köszönhetően fel tudtam vele venni a kapcsolatot, másrészt pedig a munkámnak köszönhetően ez alapvetően könnyebben megy, hiszen egy helyi rádióban tevékenykedem. Az interjú napján gondoltam arra, hogy mivel mindenki Kamehameha-t és Kaio-ken-t akar hallani, ezért megpróbálom megkérdezni, hogy vállalná-e ezt az apró jelenetet. Nagyon nagy örömünkre simán belement, tényleg nagyon szereti Goku karakterét. Sajnos a mi stúdiónk nem egy szinkronstúdiós minőség, de nagyon nagyon reméltük, hogy ezzel majd az olyan Dragon Ball rajongók szívét megmelengetjük, akik régóta vágynak egy DB Super szinkronra. :-)
Lippai László személyében pedig egy fantasztikusan jó fej embert ismerhettünk meg, legenda a javából! :-)”
Kíváncsian várjuk, hogy mikor és melyik csatornán bukkan fel a sorozat. Talán valami újra elkezdődhet idehaza is animés szempontból. Ne feledjük az animék legfőbb tanulságát: soha nem szabad feladni a reményt! Egyszer visszatér Magyarországra is az a virágkor, ami sok-sok évvel ezelőtt még létezett.