2016. június 4., szombat

102 év magyar animációtörténet 120 percben

Varga Zoltán, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatója tartott előadást A magyar animációs film mérföldkövei címmel. A százkét éves magyar animáció történetét a mérföldkövekre összpontosítva, filmrészletekkel illusztrálva ölelte fel két órában.

2016. június 3-án 18:00-kor a Budapest Pont földalatti termében tartotta meg a prezentációt Varga Zoltán, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem mellett (ahol egyébként ő is végzett), a Szegedi Tudományegyetem és a Budapesti Metropolitan Egyetem előadója is. Varga további munkásságáról itt lehet tájékozódni. Az előadás tekinthető Varga készülő könyvéből való ízelítőnek.

képforrás: Budapest Pont

Az előadás elején elhangzott, hogy a magyar animáció hallatán – kultúrpolitikai szerepét tekintve – sokan gyerekeknek készülő alkotásokra asszociálnak, ennek is köszönhető háttérben maradása az élőszereplős filmekkel szemben. Ennek ellenére számos animációs filmünk ért el átütő sikert külföldön (is). A Pannónia Stúdióra fellegvárként tekinthetünk, annak fényében, hogy nagyobb nemzetközi hírnévvel bír(t), mint eddig bármely más stúdiónk, beleértve az élőszereplős gyártókat. A mai sikerek nagy részét a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animációs szakja terméseinek tulajdonította a szakértő.

Varga aláhúzta, hogy a hazai animációsfilm-gyártásban nincs olyan egységes irányvonal, mint az Egyesült Államokban a Disney-irány, ám a különféle műfajok remekül kiegészítik egymást. Véleménye szerint négy korszakot különíthetünk el egymástól: az 1914 és ’32 közé tehető pionírkorszakot, az 1959-ig datálható Macskássy-érát, a rendszerváltásig tartott Pannónia-korszakot és az 1989-ben kezdődött, egyelőre névtelen időszakot.

A pionírkorszakban készült animációk nagy részéről nem is tudunk. Szinte csak mozgóképelemek maradtak ránk, amelyek animációs technikával készültek. Kató-Kiszly István papírkivágásos technikával készült filmjei kivételt képeznek: az 1915-ös Zsírb Ödön és az első hangos és színes magyar animációként számon tartott 1932-es Bogárorfeum egyedi színfoltot jelentettek a magyar filmgyártásban, ám ezek sem maradtak fenn. Ezek után az oktató célú (például a híradóban használt) animáció lett egyeduralkodó.


A reklámszakmából érkezett, a magyar animációs film atyjaként emlegetett Macskássy Gyuláról elnevezett korszak már termékenyebb volt. Társaival együtt filmstúdiót alapított, amely fő tevékenysége a reklámanimációk és trükkfilmek készítése volt. (A képen is megjelenő Halász János emigrálása után az ő munkáját Szénási György vette át.) A kommunista hatalomátvétellel a filmgyártást is államosították, Macskássy-t a hír- és dokumentumfilm-gyártás alá osztották be.


Ezután kerültek előtérbe a nagyobb sikert hozó, történetet mondó alkotások, ilyen A kiskakas gyémánt félkrajcárja és a Két bors ökröcske, amelyeken egyértelműen feltűnnek a Disney-filmek jellegzetességei. A Kiskakasban ilyen a multiplán fényképezés, azaz az előtérből és a háttérből közös képet létrehozó technika. A varázslatos meseelemek (például a víz- vagy a darázsfelszívás a begybe) képen kívül történnek meg, ezeket nem látjuk, ellentétben az utolsó csodálatos elemmel, a falusiak vagyontárgyainak kieresztésével. A Két bors ökröcske abból a szempontból tekinthető mérföldkőnek, hogy elődei rövidségével ellentétben körülbelül félórás terjedelemmel bír.

Az ötvenes évek második felében létrejött a Pannónia Filmstúdió, élén dr. Matolcsy György producerrel, ezzel megkezdődött a Pannónia-éra. Megjelentek a nemzetközi elismertséget hozó szerzői rövidfilmek (más néven egyedi filmek), ezeket az animációs újhullám filmes irányzat képviselőinek tekinthetők. A hatvanas években Kovásznai György, Jankovics Marcell, Gémes József és mások is elkezdtek tevékenykedni a szakmában. Abban az évtizedben elindult a sorozatgyártás és a stúdió szerződést kötött a Magyar Televízióval. Ez nagyobb kapacitást szükségeltetett, ezzel kezdetét vette a nagyipari filmgyártás, mintegy háromszáz fővel – magyarázta Varga.


Az 1960-as években drasztikus váltás következett be: stílusbeli és tematikai egyaránt. A karikaturisztikus rajzanimáció kihangsúlyozza a figurák stilizáltságát és a filmekbe fekete humort és iróniát is belecsempész. A ceruza és a radír is ebbe a stílusba sorolható. Ez a rövidfilm azért is egyedi, mert önreflektív: a főszereplők maguk is a rajz eszközei, önmaguk alkotják meg a képet és még a filmszalag is megjelenik.


Az 1966-ban született Gusztáv sorozat újdonságként hozta be a városi terek realisztikus ábrázolását. Az is egyedülállónak számított, hogy bár a főszereplő állandó, de az identitása epizódonként változik (például a családi állapota). Gémes József filmje, a Koncertissimo egyediségét az adta, hogy az addig nem (és utána sem igen) használt festményanimáció eljárásával készült. Két egész estés film is karikaturisztikusnak mondható: a Macskafogó, amely popkulturális utalásaival megelőzte a korát és a Hófehér.

A karikaturisztikus mellett az ornamentális stílus jelentette az irányt ebben az időben. Ennek két ágát különíthetjük el: a képzőművészeti változat képviselője például Jankovics Marcell filmje, a Sziszifusz és az Oscar-díjas Légy. A folklorisztikus változatot láthatjuk a Magyar népmesékben és a Fehérlófiában.


1973-ban a János Vitéz jelentette az egész estés filmek készítésének kezdetét. Húsz év alatt huszonöt ilyet gyártott a Pannónia, ezzel párhuzamosan pedig háttérbe szorultak a rövidfilmek. A magyar Walt Disney-ként emlegetett Dargay Attila két olyan filmet tett le az asztalra, amelyek hatalmas országos nézettséget produkáltak. A Vuk és a Lúdas Matyi egyenként kétmilliós nézőszámot hozott a mozikban, ezzel mai napig a legnépszerűbbek a maguk kategóriájában. Mindkettő irodalmi mű feldolgozásaként született. Az utóbbiban szintén érvényesül a Disney-hatás, gondoljunk csak a lúd részleges antropomorfizáltságára: például emberi gesztusaira. A fináléban, a harmadik botütéssorozat dolgában eljáró Matyit helyettesítő fiú üldözésének jelenete párhuzamba állítható a megfelelő Tom és Jerry- és Bolondos dallamok-epizóddal, amelyben szintén Liszt II. magyar rapszódiája az aláfestő zene.


1989-től decentralizáltság jellemzi az ipart – húzta alá Varga. Ekkortól vált lehetővé több filmstúdió párhuzamos működése. Megalakult a Varga Stúdió, a Paja Stúdió, a KEDD, emellett a MOME Anim hallgatói is kezdtek animációs diplomafilmeket készíteni.

Az előadás talán legérdekesebb gondolata a következő volt: a reklámfilmek, a rövid játékfilmek, a sorozatok és az egész estés filmek ebben a sorrendben egy fejlődési pálya részei is lehetnek. A reklámfilmeket időnként átdolgozták játékfilmekké (például a Magyar mézből így lett A telhetetlen méhecske), a játékfilmekből sorozatok lettek (a Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? végül a Leo és Fred pilotjává lényegült), egyes sorozatokat pedig filmmé állítottak össze (például a Vukot vagy a Vízipók-csodapókot).

Varga Zoltán új könyve hamarosan megjelenik. Ebben az érdeklődők részletesebben megismerhetik a hazai animációs filmtörténet nagyjait és kevésbé ismert kincseit.

A magyarországi, animációhoz köthető rendezvényeket a Facebook-oldalunkon gyűjtjük. Ha szeretnél értesítést kapni ezekről, itt iratkozhatsz fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése