A Turner magyarországi képviseletének köszönhetően feltehettünk kérdéseket Joeri Christiaennek, az Én és a lovagom című animációs sorozat alkotójának. A kérdések összeállításában közreműködtek a RegularCapital és a Nightosphere főszerkesztői. Exkluzív interjú következik.
Miért és hogyan lett animációkészítő?
Három-négy éves korom óta szeretek rajzolni, az animációkészítés pedig egyfajta „evolúció” csúcsa. Sok más gyerekkel ellentétben én nem hagytam abba a rajzolást és azt hiszem, gyerek is maradtam. Később képregényeket kezdtem rajzolni, animálni iskoláskoromban kezdtem. Csodás érzés volt, amikor az állóképekből mozgóképek lettek, majd amikor a hangot alátéve igazi rajzfilm jött létre. Rájöttem, hogy ez az, amit csinálni szeretnék.
Az Én és a lovagom készítésénél inspirálta a Dreamworks-féle Sárkányok sorozat? Hogyan jött létre az Ön sorozata?
Nem mondanám, ugyanis a sorozatom egy rövidfilmen alapul, amelynek első tervei már 2005-ben megszülettek. Ekkortájt hoztam létre Narancs Henri lovag karakterét és igyekeztem humoros szereplőt formálni belőle. Maga a rövidfilm 2012–13-ban készült. Egy francia tévécsatorna megvette a pilótafilmet és eldöntötte, hogy sorozatot készíttet belőle. Összedugtuk a fejünket a francia TeamTO stúdióval és megkezdődött a további szereplőknek és a sorozat elemeinek a fejlesztése. Ez a folyamat két évig tartott, ezután kezdődött a gyártás.
Meg tud nevezni olyan filmet vagy sorozatot, ami hatással volt az Én és a lovagom koncepciójára?
Azt hiszem, mindenből inspirálódtam, amit néztem. Nem tudnék konkrét alkotást megnevezni, de azt elmondhatom, hogy nagy rajongója vagyok a Kung Fu Pandának és a Pixar-filmeknek. Sok rajzfilmsorozatot néztem, ma már erre kevesebb idő jut, most hogy apa lettem [nevet]. Szerencsére a fiam is szereti a rajzfilmeket.
Ő is nézi a Boomerangot?
Fogja nézni [nevet].
A fia az Én és a lovagomat is látta már?
Igen. Kétéves volt, amikor készült a sorozat, ennek tanúja volt. Nagyon tetszik neki, bár az igaz, hogy a benne szereplő boszorkánytól kissé fél. De Jimmy és Catheryn nagyon kedves szereplők számára.
A sorozat CGI-technikával készült, de 2D-s jeleneteket is tartalmaz. Ez annak tudható be, hogy eredetileg 2D-vel készült volna a sorozat vagy ez inkább arra hivatott, hogy változatosabbá, komikusabbá tegye az animációt?
Vannak olyan pillanatok, amikor két szereplő megosztja egymással a gondolatait. Szerintem jobb, ha ilyenkor megjelenítjük az adott gondolatot, mintha csak az egymással beszélgető szereplőket ábrázolnánk. Szerettem volna elkülöníteni az ilyen részeket, kontrasztot hozva létre az animáció többi részével, ezért készültek ezek másfajta technikával.
Az Én és a lovagom a középkorban játszódik, ennek ellenére megjelennek benne 20–21. századi eszközök. Csak nem egy poszt-apokaliptikus világban járunk?
Inkább egy fantasy-világról beszélhetünk. Egyfelől jópofa ötletnek tartottam a ma használt eszközeinket elhelyezni a sorozatban, másfelől szerettem volna, ha a főszereplő gyerekekkel könnyebben azonosulhatnának a nézők.
Üzen valamit a magyar nézőknek?
Igen, azt, hogy nézzék a sorozatot [nevet]!
Én és a lovagom hétköznap 6:55-kor, hétvégén 9:40-kor, valamint mindennap 19:10-kor a Boomerangon.
Kép az alkotóról: Bart Dewaele
Miért és hogyan lett animációkészítő?
Három-négy éves korom óta szeretek rajzolni, az animációkészítés pedig egyfajta „evolúció” csúcsa. Sok más gyerekkel ellentétben én nem hagytam abba a rajzolást és azt hiszem, gyerek is maradtam. Később képregényeket kezdtem rajzolni, animálni iskoláskoromban kezdtem. Csodás érzés volt, amikor az állóképekből mozgóképek lettek, majd amikor a hangot alátéve igazi rajzfilm jött létre. Rájöttem, hogy ez az, amit csinálni szeretnék.
Az Én és a lovagom készítésénél inspirálta a Dreamworks-féle Sárkányok sorozat? Hogyan jött létre az Ön sorozata?
Nem mondanám, ugyanis a sorozatom egy rövidfilmen alapul, amelynek első tervei már 2005-ben megszülettek. Ekkortájt hoztam létre Narancs Henri lovag karakterét és igyekeztem humoros szereplőt formálni belőle. Maga a rövidfilm 2012–13-ban készült. Egy francia tévécsatorna megvette a pilótafilmet és eldöntötte, hogy sorozatot készíttet belőle. Összedugtuk a fejünket a francia TeamTO stúdióval és megkezdődött a további szereplőknek és a sorozat elemeinek a fejlesztése. Ez a folyamat két évig tartott, ezután kezdődött a gyártás.
Meg tud nevezni olyan filmet vagy sorozatot, ami hatással volt az Én és a lovagom koncepciójára?
Azt hiszem, mindenből inspirálódtam, amit néztem. Nem tudnék konkrét alkotást megnevezni, de azt elmondhatom, hogy nagy rajongója vagyok a Kung Fu Pandának és a Pixar-filmeknek. Sok rajzfilmsorozatot néztem, ma már erre kevesebb idő jut, most hogy apa lettem [nevet]. Szerencsére a fiam is szereti a rajzfilmeket.
Ő is nézi a Boomerangot?
Fogja nézni [nevet].
A fia az Én és a lovagomat is látta már?
Igen. Kétéves volt, amikor készült a sorozat, ennek tanúja volt. Nagyon tetszik neki, bár az igaz, hogy a benne szereplő boszorkánytól kissé fél. De Jimmy és Catheryn nagyon kedves szereplők számára.
A sorozat CGI-technikával készült, de 2D-s jeleneteket is tartalmaz. Ez annak tudható be, hogy eredetileg 2D-vel készült volna a sorozat vagy ez inkább arra hivatott, hogy változatosabbá, komikusabbá tegye az animációt?
Vannak olyan pillanatok, amikor két szereplő megosztja egymással a gondolatait. Szerintem jobb, ha ilyenkor megjelenítjük az adott gondolatot, mintha csak az egymással beszélgető szereplőket ábrázolnánk. Szerettem volna elkülöníteni az ilyen részeket, kontrasztot hozva létre az animáció többi részével, ezért készültek ezek másfajta technikával.
Az Én és a lovagom a középkorban játszódik, ennek ellenére megjelennek benne 20–21. századi eszközök. Csak nem egy poszt-apokaliptikus világban járunk?
Inkább egy fantasy-világról beszélhetünk. Egyfelől jópofa ötletnek tartottam a ma használt eszközeinket elhelyezni a sorozatban, másfelől szerettem volna, ha a főszereplő gyerekekkel könnyebben azonosulhatnának a nézők.
Üzen valamit a magyar nézőknek?
Igen, azt, hogy nézzék a sorozatot [nevet]!
Én és a lovagom hétköznap 6:55-kor, hétvégén 9:40-kor, valamint mindennap 19:10-kor a Boomerangon.
Kép az alkotóról: Bart Dewaele