2017. január 18., szerda

Hét év Parkműsor – it’s been anything but regular

  • 7 év. 2+1 pilot epizód. 261 tizenegy perces epizód. 1 tévéfilm. 15 rövidfilm – ez a Parkműsor számokban.
  • Hosszú emlékcikk a sorozatról: mit jelent számomra a Parkműsor, miért a Cartoon Network egyik megmentője és benyomásaim a lezáró évadról, persze spoilermentesen.

Regular Show. It’s anything but. A szlogen mondatait megcserélve a jelentés: Ez minden, csak nem átlagos műsor.

13 évesen találkoztam először a sorozattal, akkor még csak Regular Show-ként, hiszen a magyar szinkront csak remélni mertem. Akkoriban óriási lelkesedéssel követtem az USA-beli Cartoon Networkkel kapcsolatos híreket. 2010-et sokan már akkor a csatorna fellángolásának éveként tartották számon. Nem véletlenül: a sok, többségében bukásra ítélt élőszereplős próbálkozás, azaz valamilyen szinten a Disney Csatorna és a Nickelodeon utánzása után végre bemutattak pár ütős, eredeti animációs sorozatot. Ezek a Kalandra fel!, a Parkműsor és a MAD voltak. Én úgy gondolok erre a három sorozatra, mint a Cartoon Network második aranykorának elhozóira és a csatorna akkori igazgatója, Stuart Snyder becsületének a megmentőire.


Akkoriban másképp mentek a dolgok. Az Egyesült Államokban szigorúan heti egy rész ment minden sorozatból, Magyarországon pedig szigorúan legalább egy évnek kellett eltelnie, amíg bemutattak egy CN-sorozatot. Már ha bemutatták egyáltalán. Sok sorozat (Robotomy, MAD, Secret Mountain Fort Awesome, The Problem Solverz) a mai napig nem jutott el hozzánk. Nem éreztem azt a rohanást, amit ma. Ma mindössze pár hónapot kell várni, amíg eljutnak hozzánk az új epizódok, sőt, egyes esetekben egy időben vagy előbb(!) látunk valamit, mint az USA. Nem véletlen, hogy a Cartoon Networkünk olykor elhalasztja a betervezett, sietős premiereket.


Hét éve (mintha csak tegnap lett volna) még nem tudtam, hogy a Regular Show-t 14 hónap után nálunk is bemutatják és kíváncsi is voltam rá, ezért meg is néztem az első epizódot (The Power / A varázsszintetizátor) és – angoltudás hiányában is – jót szórakoztam rajta. Alig vártam a magyar bemutatót, amire végül 2011. november 26-án 19:50-kor került sor. Az első hétvégén felvettük mind a négy leadott részt és hétközben többször is megnéztük őket a testvéreimmel az újabbakra várva. Nem tudtunk betelni a Parkműsorral és apukánk is sokszor velünk nézte.

A Parkműsor első magyar ajánlója:



A sorozat határokat feszeget és határterületeken mozog: papíron gyerekeknek készül, de sokszor elmegy addig a határig, amit még egy gyerekműsor enged, emiatt nagy felnőtt rajongótábort is maga köré gyűjtött. Évadról évadra válik egyre komolyabbá a cselekmény, a humor mértéke mégis megmarad. A Parkműsor egyszerre összefüggő és epizodikus. Az adott epizód előzményei talán csak az ötödik évadtól kezdenek fontossá válni, de akkor is csak mértékkel, emiatt a részek külön-külön is élvezhetők, az epizódokat sorban nézve azonban elénk tárul a szereplők fokozatos jellemfejlődése. És végül: a Parkműsor akciódús vígjátéksorozat.



A rajzfilm a 2000-es években játszódik, hangulatát viszont sokszor színesítik a ’80-as évek elemei: betétdalok, tévéműsorok, időutazás 1982-be és még sok más. A betétdalok között tehát sok a huszadik század utolsó harmadában készült híres és kevésbé híres zene, de akadnak köztük „saját gyártású” nóták is, mint például a Party Tonight vagy az Aw Snap, amit magyarra is lefordítottak.

Olvastam egy hozzászólást arról, hogy valakinek a Parkműsor eloszlatta a húszas éveitől való félelmeit, tehát nem kell idegeskednie, majd csak lesz valahogy. Ezzel egyébként egyet tudok érteni. Elég a sorozat elmebetegségeire gondolni és máris minden könnyebb. De tényleg.


Amikor tavaly ősszel megtudtam, hogy – az alkotók szándéka alapján – véget ér a sorozat, vegyes érzéseim voltak. Egyrészt sajnáltam a döntést, mert kibírtam volna még egy-két évadot, másrészt örültem, hogy kap egy normális befejezést, ami a Cartoon Network sorozatainál nem mindig történt meg. Belegondoltam, hogy valóban nem lenne jó ötlet a végtelenségig húzni, mint például a Spongyabobot. Meg persze elégedettséggel töltött el, hogy ez lett minden idők második leghosszabb CN-sorozata.

Izgalmasnak ígérkezett az utolsó, vagyis a 8. évad, már a helyszínválasztás miatt is. Anélkül, hogy spoilereznék, nagy vonalakban leírom a számomra legemlékezetesebb pillanatokat az évad finálé előtti részeiből: a szezon nyolcadik epizódjában feltűnik egy szereplő, akiről rögtön Gonosz Con Carne jutott eszembe.


A tizennegyedik részben a sorozat önmagára utal: az itt nagy szerepet játszó, éppen fináléhoz érő Lazer Hunters nevű akciófilm-sorozat szintén nyolc évadból áll, Mordecai és Rigby pedig szabályosan elmenekülnek a spoilerveszély elől, ami a Lazer Hunters fináléját érinti. Itt magamra ismertem, ugyanis Parkműsor-rajongó ismerőseim közül egyre többen nézték meg a finálét, szorított az idő.

A huszonhetedik részben a csapat a Nielsen-bolygóra téved, ahol a különböző „formátumok” (fekete-fehér filmek, streaming, HD DVD, Blu-ray) megtestesítői elmesélik, hogyan válik egyre szükségtelenebbé a Nielsen-féle közönségmérés a streaming-szolgáltatások elterjedésével. A finálé pedig igazi lezárást ad a történetnek. Szerencsére nem húzódik a végtelenségig: a végső 33 percben minden benne van.

Köszönet az ötletgazdának, J.G. Quintelnek és az összes stábtagnak, hogy ilyen fantasztikusat alkottak, a Cartoon Networknek, hogy helyet biztosított neki és a magyar stábnak, amely igényes szinkront készített.

Reméljük, a készítők tehetsége tovább gyümölcsözik majd. A fentebb linkelt interjúban Quintel elmondta, hogy szeretne még rajzfilmet készíteni. A gyanúsan magyaros vezetéknevű Sean Szelestől pedig már láthattunk egy önálló minisorozatot, a Királyok hétköznapjait.

A Parkműsor 8. évada február 6-tól a magyar Cartoon Networkön.

Pops szavaival élve: a Parkműsor good show. Jolly good show.