És azóta sem értünk el a végéig, de ne szaladjunk ennyire előre. Írtam már a témáról egy cikket, de a jeles alkalom miatt ismét szükséges egy kis összefoglaló – némi újdonsággal.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dátum és egy csatorna: 2004. július 25. vasárnap délelőtt, RTL Klub. Elsőre semmi különös nem lenne ebben, hiszen a délelőtti sáv – pláne hétvégén – nem igazán arról híres, hogy a nézettségi csúcsokat ostromolja. Mivel ez nem tekinthető a főműsoridő részének, de még a nagyjából korrekt nézettséget hozó délutáni sáv eredményeit sem éri el, ezért általában olyan műsorokat vetítenek ilyenkor, ami máskor nem érné meg, a csatornának viszont nem okoz nagy veszteséget. Ezért vannak reggelente és délelőttönként mesék, animációk, teleshop, jósműsor, valamilyen magazinműsor, esetleg ismétlések. Kolosi Péter, aki már akkor is az RTL Klub programigazgatója volt, nyilván ezen elv mentén gondolkozott, amikor a vasárnap délelőtti struktúrát rakta össze. „Itt egy animáció/rajzfilm, mely premier, a 4–12 éves korosztály biztos imádni fogja” – feltételezhette a szakember. Igaza volt. A Nielsen által mért nézettségi adatok alapján mind a 4–7, mind a 8–12 éves korosztály körében népszerű lett idővel, de ami sokkal fontosabb, hogy az anime – mert ez az – ezen is bőven túlmutatott, és a 12 éven felüliek egy részének is elnyerte a tetszését. Ma 10 év távlatából pedig ezek a rajongók felnőttek, de a sorozat emléke nem kopott meg bennük. Egyrészt azért, mert tényleg egy zseniális darabról van szó, mely az izgalmat, a drámát, a humort, az összetett karaktereket, a lenyűgöző történetszálat, a kiváló zenéket és a pazar szinkront nagyszerűen ötvözi, másrészt azért, mert a magyarországi története megpecsételte a sorsát. Ennek köszönhetően pedig a nézők nem láthatták a sorozat nemhogy mind a 193, de még a 167 részét sem. Ez egy hatalmas tüske, egy olyan igazságtalanság, melyet mindenképpen rendezni kell, mert ez az állapot – főleg ennyi idő után – tarthatatlan. Persze akkor és ott fogalma sem lehetett senkinek, hogy egy egyszerű délelőtti műsor miatt cikkek, kampányok, petíciók, Facebook-oldalak fognak születni.
2004-ben a tévézés nem olyan volt, mint manapság. Nem volt 105 csatorna, nem volt mindenkinek internete, a letöltések sem értek el olyan csúcsokat, mint manapság. Volt egyfajta „feeling”, amikor az ember tévézett, pláne, ha ilyen remek sorozatot láthatott. A kereskedelmi tévézés hetedik évében jártunk akkor, amikor a tévés szakemberek még csak próbálgatták azokat a műsortípusokat, melyekkel hosszú távra lehetett tervezni. Tehetségkutatók, valóságshow-k, szappanoperák, egyéb saját gyártású tartalmak – ezek élvezték a prioritást. Egy animáció vagy egy anime a kutyát sem érdekelte hivatalos részről. Jó lesz ez a gyerekeknek, hiszen mese. Legalábbis annak tekintették. Márpedig ami „mese”, az bármikor vetíthető. Csakhogy egy anime nem mese, még akkor sem, ha van számos olyan sorozat, melyet akár 12 éven aluli gyerekek is nyugodtan nézhetnek. A Dragon Ball Z körüli mizéria után már illett volna sejteni, hogy itt azért nem nyomnak le mindent az ORTT (az akkori médiahatóság) és a begyepesedett szülők, álszent bigott feljelentők torkán. A szocializmusból örökölt, kissé diktatórikus, besúgó módszerek még nem haltak ki a társadalomból (nem mintha ma más lenne a helyzet), még akkor sem, ha az adott műsort egy kevéssé nézett sávban vetítik. A vasárnap délelőtti InuYasha-sáv aztán nem sok vizet zavart, de arra pont elég volt, hogy egy „véletlenül” odakapcsoló emberke enyhe szívrohamot kapjon, lányos zavarában pedig értesítse a médiahatóságot. Hiszen milyen dolog már az, hogy egy „mesében”, egy országosan fogható csatornán délelőtt 9–10 óra magasságában vért, erőszakot, halált vagy egyéb szörnyűséget mutogatnak, mindezt 12-es korhatárkarikával? Ez bizony nem összeegyeztethető a mesével. Ekkor már tényleg leeshetett volna a tantusz, hogy basszus, ez azért mégsem ide való, hanem kicsit későbbi időpontra (mondjuk 21 óra utánra). De az meg nem szolgálja a csatorna érdekeit, mert főműsoridőben mégis ki a fene kíváncsi egy „mesére”, amikor nézhet Barátok köztöt is, esetleg egy filmet, melyben több az erkölcsi fertő, a gyilkolás, a szex, vagy akármi, mint szegény InuYasha-ban. Ez persze nem zavarta a feljelentőt. Ugye milyen álszentek az emberek? Na mindegy. A csatorna jobb híján az addig vágatlanul adott részeket inkább megvágta, ezzel kissé enyhítve az anime "erőszakosságát". Az eredmény: délelőtti sáv, 12-es korhatárkarika, vágott verzió. Az illetékeseknek nyilván tiszta volt a lelkiismeretük, hiszen ők mindent megtettek. Csak azt nem gondolták, hogy ez abban a környezetben édeskevés lesz. Az ORTT pedig nem szállt le a témáról.
2004. december 4-én aztán elindult az A+ csatorna, aminél fantasztikusabb csatorna azóta sem igen akadt (hacsak a Viasat6 nem). Kábelcsatorna volt, mely az RTL-lel legalábbis szinkronügyben szorosan összefonódott. Főműsoridőben, vágatlanul vetítették a sorozatokat, az ORTT-nek pedig nem volt hatalma felette. Jóval kisebb eséllyel kapcsoltak oda a „felháborodni vágyó” emberek, mint a mindenütt fogható RTL Klubra. Az A+ szépen leadta az InuYasha első forgalmazói évadát (az 52. részt 2005. február 15-én; odáig az RTL Klub csak 2005. augusztus 21-én jutott el), majd 2005. december 24-től a második forgalmazói évadot kezdték el vetíteni hétvégenként (53–104. rész). Időközben az RTL Klub DVD-kiadója (bizony, olyanjuk is volt) is elkezdte kiadni DVD-n az anime epizódjait, természetesen vágatlanul. 2006. június 18-án, vasárnap az A+ levetítette a 104. részt. A folytatás egyelőre nem a közeljövőben volt várható, mert még meg kellett venni és leszinkronizálni az újabb (105–167.) részeket. Ez viszont nem az A+on múlt, mert 2006 őszére már megkondult felette a vészharang. A Sony Pictures Entertainment rátette a mocskos kezét erre a remek csatornára, hogy aztán Animax néven, pár évnyi beetetés után mindent tönkretegyenek, és valóban lenullázzák a hazai tévés animepiacot.
A lényeg mindenesetre az, hogy sokáig párhuzamosan két csatornán is vetítették az InuYashat. Az egyiken vágatlanul, rendszeresen, normális időpontban, a másikon pedig a „meseként” való kezelés miatt vágottan, heti egy résszel kiszúrva a nézők szemét, azt is hétvége délelőtt, amikor még sokan aludtak. Azért a nézettségre így sem volt panasz, de akinek egy kis esze és lehetősége is volt, az inkább az A+on nézte, mint az RTL-en a kényszerűségből összekaszabolt változatot. Ha nincs az ORTT, ha nincs Mender Ákos és az egyéb panaszosok, ha nincsenek elsötétítések, ha Kolosi Péter is felfogta volna, hogy ez nem olyan időpontra való, és elég „tökös” lett volna bevállalni mondjuk 22–23 órakor, akkor minden szépen, botrányok nélkül zajlott volna. De ők kötötték az ebet a karóhoz. Kísértetiesen hasonlít a sztori a jelenlegi RTL vs reklámadó/kormány szituációra. A végén úgyis csak egy valaki nyer, más(ok) pedig megszívja(k). A konkrét esetben az InuYasha-rajongók voltak a vesztesek.
2006 októberében Molnár Ilona (Kagome magyar hangja) bejelentette, hogy a harmadik forgalmazói évad szinkronizálása hamarosan megkezdődik. Ez reményt adhatott, hogy talán még 2006-ban láthatunk új részeket, főleg, hogy a Japanimánia nevű rádióműsor is ezt közölte. Némi szünet után december 2-től az 53. résszel kezdték ismét vetíteni a sorozatot az A+on.
2007. március 18-án az RTL Klub 09:45 körül elkezdte vetíteni a sorozatot. Szintén vasárnaponként, az 53. résszel kezdve, ám vágott formában. Közben a DVD-kiadás is folytatódott, sőt az év végére a 104. részig (a tizennegyedik – egyben utolsó – DVD kötetig) is eljutottak. Június 24-én megint elsötétült az RTL az anime miatt, de ami ennél fontosabb, hogy július 2-án megszűnt az A+. Animax néven folytatta a pályafutását, de velük állítólag már nem volt valami jó kapcsolata az RTL-nek, szóval önerőből működtek. A megvett sorozatokra persze megkapták a szinkront, de csak azoknál, ami már az A+on is ment. Egyébként maguknak kellett gondoskodniuk saját magukról. Többek között ezért sem ment le az Animax-en soha az életben sem az InuYasha 105–167. része, pedig a források szerint 2007 nyarára elkészült a maradék 63 rész szinkronja is. Ez az, amiből mi csak kilencet (105–113.) láttunk 2008-ban az RTL Klubon, persze vágottan.
Na most nem véletlenül írtam, hogy a források szerint. Ugyanis idén májusban felröppent a hír – szerencsére nem igazán terjedt el –, miszerint egy animékben járatos személy beszélgetett Moser Károllyal (InuYasha magyar hangjával), aki azt mondta neki, hogy az utolsó részt nem szinkronizálták le, emellett kihagytak részeket is a szinkronizálás során. Aki volt már életében szinkronstúdióban, vagy legalábbis van valami fogalma a szinkronizálás mibenlétéről, az tudja, hogy az adott epizódokat, jeleneteket nem mindig kronologikus sorrendben veszik fel. Ez függ attól is, hogy a színész egyedül dolgozik-e vagy párban, mennyire ér rá, stb. Ha nem, akkor egyszerre akár több jelenetet is megcsinálhat, melyek különböző részekből valók, ezáltal a történetben ugrálva. Erről mesélt egyébként Zakariás Éva is, aki a Szerelem zálogba című telenovella szinkronizálásának kulisszatitkait osztotta meg a rajongókkal, de az SDI Media Hungary-ben történt látogatás során, a Feketelista című sorozat kapcsán is hasonló dolgokat tapasztalt AJ kolléga. Előfordulhat, hogy Moser Károly amiatt mondta ezt, mert a 166–167. rész az égvilágon semmit nem zár le, teljesen nyitva marad a történet. Lehet, hogy az utolsó 26 részre (a The Final Act-re) gondolt, hiszen amikor még arról volt szó, hogy az Animax bemutatja a záróévadot (micsoda kamu volt!), Steiner Kristóf (Shippo magyar hangja) arról beszélt, hogy szívesen elvállalná újra a karaktert. Emellett Molnár Ilona szavaiból sem az tűnt ki, mint ha félbemaradt volna, ráadásul Joó Gábor (Naraku egyik inkarnációjának hangja) is elszólta magát, hogy ő a csecsemő magyar hangja. Erről a 2010-es őszi MondoConon beszélt, amikor rákérdezett arra, hogy melyik karakter hangja az InuYasha-ban. Az ott lévők persze nem tudhatták a választ, hiszen azok az epizódok nem kerültek adásba. Ebből következően csinálgatták azokat a részeket is, melyeket nem mutattak be.
Ettől függetlenül elvi esély lehet rá, hogy az RTL az ORTT csesztetése miatt végleg beleutált a témába és idő előtt leállíttatta a szinkronizálási munkálatokat, de ennek a valószínűsége azért kevesebb. Ennek ellentmond az is, hogy elvileg 2007 nyarára végeztek a szinkronnal, de a sorozatot csak 2008 őszén állította le a csatorna. Egy évig félkészen nem valószínű, hogy várakoztak volna a szinkronfájlok. Ráadásul 2008 első felében jelent meg DVD-n a második, a harmadik és a negyedik film is. Mi értelme lett volna a filmeket leszinkronizálni, ha magában a sorozatban hézagok vannak? Persze ezt csak azok tudják, akik illetékesek voltak az ügyben. Ha egy csatorna megvesz egy évadot, akkor a teljes évadot veszi meg. Nem a harmadát, nem a negyedét, nem a felét, hanem az egészet. Máskülönben el sem adják nekik. Ebből logikusan következik, hogy akkor az évad első részétől az utolsó részéig le is szinkronizáltatják. Gondoljunk csak a 150 rész környéki telenovellákra. Ott sem szokás random részeket kihagyni – maximum nem a részek/tekercsek helyes sorrendjében szinkronizálják le. A sorozat maradék 63 részének DVD-megjelenését is 2008-ra ígérték, de sajnos ebből nem lett semmi.
De még ha igaz is az állítás, miszerint hiányos a szinkron: a megoldás végtelenül egyszerű. A kimaradt részeket le kell szinkronizálni az után, hogy egy csatorna megveszi a vetítési jogokat. A színészek szerencsére ma is elérhetőek (nagyrészt, lásd Damu Roland), szinkronstúdió is van, szóval nem dőlne össze a világ ebben az esetben sem. A lényeg az, hogy valahol kerüljenek adásba az eddig nem látott epizódok – lehetőleg vágatlanul, de nem újraszinkronizálva.
2008. szeptember 21. óta nem láttunk új InuYasha részt. Sőt hogy az ORTT még egyszer beléjük rúgjon, EGY ÉVVEL a 103. rész RTL Klubos premierje – azaz 2008. július 6. – után (egy K. T. monogramú panaszos bejelentést tett, ami erre a részre vonatkozott, ezért a Testület a műsorszám hatósági ellenőrzését rendelte el), 2009. július 5-én ismét elsötétülhetett a csatorna. Nálunk ilyen gyors volt az ügyintézés… Az exkluzív vetítési jogok az RTL-nél voltak, de nem használták fel. Ezek után nem is csoda. Ahogy a DVD-kiadást sem folytatták (2008. június 18-án jelent meg a negyedik film, tehát a sorozat leállítása előtt). Az Animax pedig semmit sem tehetett, de szerintem nem is akart, csak áltatták a reménykedő rajongókat. Azóta a csatorna is a méltó helyére került: a szemétdombra és a feledés homályába. 2011. szeptember 4. óta pedig egyáltalán nem láthattuk a tévében az InuYashat, mivel akkorra jártak le az Animax vetítési jogai a második forgalmazói évadra.
Azaz minimum három, de inkább közel hat éve szenvedünk elvonási tünetekben! A szeptember egy elátkozott hónap lett az anime számára!
Mint mondtam, az alapsorozat utolsó két része nem egyenlő a lezárással. Azt is írhatnám, hogy az önmagában egy nagy nulla, ami szinte követeli maga után a 2009. október 3. és 2010. március 29. között Japánban bemutatott InuYasha Kanketsu-Hen (The Final Act) című 26 részes záróévadot, melyhez értelemszerűen nem készült magyar szinkron. Eddig. Ám épp ezért az is elengedhetetlen feladat lesz.
A tavaly őszi közmédiás animekampány nem ért célt. Az M2 még véletlenül sem adna komolyabb animéket 20 óra után. Viszont itt van nekünk a Viasat6, mely már bizonyította, hogy az animék valamilyen szintű felkarolásában érdekelt. A brit médiahatóság alá tartoznak, megmentették a Dragon Ball Z becsületét, a Yu-Gi-Oh! GX első két évadához olyan kimagasló szinkront készíttettek, hogy a legminőségibb sorozatok is megirigyelhetik. Azonban ami sokkal fontosabb: egy rajongói kérdésre, miszerint mi várható a DBZ után, az a válasz érkezett, hogy „a folytatás legyen meglepetés, a részletekért figyeld a műsorújságokat, illetve a Facebookon is közzétesszük majd”. Mi is lehetne nagyobb meglepetés, mint a kultuszsorozat InuYasha megmentése? Olyan sokan, olyan sokszor írtuk már nekik, kértük őket erre, hogy igazán aktuális lenne. Sajnos a nagy álom, miszerint pont mára, a 10 éves évfordulóra hozzák vissza – mely szép nagy fricska lett volna az RTL-nek – nem valósult meg, de minden csalódottság a múlté lenne, ha a közeljövőben mégis összejönne a dolog.
Persze tudom, ne legyek önző. Számos más sorozat is létezik, amiket lehetne folytatni. Sokféle rajongó van, különböző igényekkel. Ott a Pokémon, a Bleach, a Naruto Shippuden, a Conan, a detektív (a németeknél nagy sikere volt), premierként a One Piece-szel, a Fairy Tail-lel vagy a Sword Art Online-nal hatalmasat durranthatnának, nem beszélve a Dragon Ball vagy a Sailor Moon újbóli képernyőre tűzéséről. Ezek is nagy meglepetések lennének, sokaknak szereznének vele örömet. De mégis azt gondolom, hogy az InuYasha egy olyan darab, mely megérdemli, hogy rendezzék a sorsát. Amit az ember 10 év után sem felejt el, az mégiscsak különleges.
Németországban 2013. március 27. és november 6. között három alkalommal vetítette le a német VIVA az InuYasha első 104 részét. Minden hétköznap 18:25 és 19:20 között állandó program volt a nézők számára kicsit több mint hét hónapig. Végig nagy sikerrel futott, ám a folytatásról egyelőre semmi hír. Náluk sem fejeződött be a sorozat. Nos, itt az alkalom Magyarország! Végre valamiben megelőzhetnénk a németeket! Kihagyhatatlan lehetőség!
Utóirat: ha esetleg tényleg ez lesz a csatorna meglepetése és egyszer bemutatják a The Final Act-et is, akkor legyen az alcíme: Az utolsó felvonás. Ha pedig Damu Roland még mindig a büntetését töltené, vagy nem vállalná el a szerepet, akkor Sesshomaru magyar hangja legyen Zöld Csaba. Meg vagyok róla győződve, hogy szinte fel sem tűnne a különbség. Nála alkalmasabbat nem tudnék elképzelni (Varga Gábortól elnézést, a negyedik filmben nem volt rossz, de azért nem is a legideálisabb a karakternek). Erről persze ráérnénk akkor is beszélni, ha aktuális lesz, de jobb előbb szólni, mint később.
Boldog(abb) 10. születésnapot, InuYasha!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dátum és egy csatorna: 2004. július 25. vasárnap délelőtt, RTL Klub. Elsőre semmi különös nem lenne ebben, hiszen a délelőtti sáv – pláne hétvégén – nem igazán arról híres, hogy a nézettségi csúcsokat ostromolja. Mivel ez nem tekinthető a főműsoridő részének, de még a nagyjából korrekt nézettséget hozó délutáni sáv eredményeit sem éri el, ezért általában olyan műsorokat vetítenek ilyenkor, ami máskor nem érné meg, a csatornának viszont nem okoz nagy veszteséget. Ezért vannak reggelente és délelőttönként mesék, animációk, teleshop, jósműsor, valamilyen magazinműsor, esetleg ismétlések. Kolosi Péter, aki már akkor is az RTL Klub programigazgatója volt, nyilván ezen elv mentén gondolkozott, amikor a vasárnap délelőtti struktúrát rakta össze. „Itt egy animáció/rajzfilm, mely premier, a 4–12 éves korosztály biztos imádni fogja” – feltételezhette a szakember. Igaza volt. A Nielsen által mért nézettségi adatok alapján mind a 4–7, mind a 8–12 éves korosztály körében népszerű lett idővel, de ami sokkal fontosabb, hogy az anime – mert ez az – ezen is bőven túlmutatott, és a 12 éven felüliek egy részének is elnyerte a tetszését. Ma 10 év távlatából pedig ezek a rajongók felnőttek, de a sorozat emléke nem kopott meg bennük. Egyrészt azért, mert tényleg egy zseniális darabról van szó, mely az izgalmat, a drámát, a humort, az összetett karaktereket, a lenyűgöző történetszálat, a kiváló zenéket és a pazar szinkront nagyszerűen ötvözi, másrészt azért, mert a magyarországi története megpecsételte a sorsát. Ennek köszönhetően pedig a nézők nem láthatták a sorozat nemhogy mind a 193, de még a 167 részét sem. Ez egy hatalmas tüske, egy olyan igazságtalanság, melyet mindenképpen rendezni kell, mert ez az állapot – főleg ennyi idő után – tarthatatlan. Persze akkor és ott fogalma sem lehetett senkinek, hogy egy egyszerű délelőtti műsor miatt cikkek, kampányok, petíciók, Facebook-oldalak fognak születni.
2004-ben a tévézés nem olyan volt, mint manapság. Nem volt 105 csatorna, nem volt mindenkinek internete, a letöltések sem értek el olyan csúcsokat, mint manapság. Volt egyfajta „feeling”, amikor az ember tévézett, pláne, ha ilyen remek sorozatot láthatott. A kereskedelmi tévézés hetedik évében jártunk akkor, amikor a tévés szakemberek még csak próbálgatták azokat a műsortípusokat, melyekkel hosszú távra lehetett tervezni. Tehetségkutatók, valóságshow-k, szappanoperák, egyéb saját gyártású tartalmak – ezek élvezték a prioritást. Egy animáció vagy egy anime a kutyát sem érdekelte hivatalos részről. Jó lesz ez a gyerekeknek, hiszen mese. Legalábbis annak tekintették. Márpedig ami „mese”, az bármikor vetíthető. Csakhogy egy anime nem mese, még akkor sem, ha van számos olyan sorozat, melyet akár 12 éven aluli gyerekek is nyugodtan nézhetnek. A Dragon Ball Z körüli mizéria után már illett volna sejteni, hogy itt azért nem nyomnak le mindent az ORTT (az akkori médiahatóság) és a begyepesedett szülők, álszent bigott feljelentők torkán. A szocializmusból örökölt, kissé diktatórikus, besúgó módszerek még nem haltak ki a társadalomból (nem mintha ma más lenne a helyzet), még akkor sem, ha az adott műsort egy kevéssé nézett sávban vetítik. A vasárnap délelőtti InuYasha-sáv aztán nem sok vizet zavart, de arra pont elég volt, hogy egy „véletlenül” odakapcsoló emberke enyhe szívrohamot kapjon, lányos zavarában pedig értesítse a médiahatóságot. Hiszen milyen dolog már az, hogy egy „mesében”, egy országosan fogható csatornán délelőtt 9–10 óra magasságában vért, erőszakot, halált vagy egyéb szörnyűséget mutogatnak, mindezt 12-es korhatárkarikával? Ez bizony nem összeegyeztethető a mesével. Ekkor már tényleg leeshetett volna a tantusz, hogy basszus, ez azért mégsem ide való, hanem kicsit későbbi időpontra (mondjuk 21 óra utánra). De az meg nem szolgálja a csatorna érdekeit, mert főműsoridőben mégis ki a fene kíváncsi egy „mesére”, amikor nézhet Barátok köztöt is, esetleg egy filmet, melyben több az erkölcsi fertő, a gyilkolás, a szex, vagy akármi, mint szegény InuYasha-ban. Ez persze nem zavarta a feljelentőt. Ugye milyen álszentek az emberek? Na mindegy. A csatorna jobb híján az addig vágatlanul adott részeket inkább megvágta, ezzel kissé enyhítve az anime "erőszakosságát". Az eredmény: délelőtti sáv, 12-es korhatárkarika, vágott verzió. Az illetékeseknek nyilván tiszta volt a lelkiismeretük, hiszen ők mindent megtettek. Csak azt nem gondolták, hogy ez abban a környezetben édeskevés lesz. Az ORTT pedig nem szállt le a témáról.
2004. december 4-én aztán elindult az A+ csatorna, aminél fantasztikusabb csatorna azóta sem igen akadt (hacsak a Viasat6 nem). Kábelcsatorna volt, mely az RTL-lel legalábbis szinkronügyben szorosan összefonódott. Főműsoridőben, vágatlanul vetítették a sorozatokat, az ORTT-nek pedig nem volt hatalma felette. Jóval kisebb eséllyel kapcsoltak oda a „felháborodni vágyó” emberek, mint a mindenütt fogható RTL Klubra. Az A+ szépen leadta az InuYasha első forgalmazói évadát (az 52. részt 2005. február 15-én; odáig az RTL Klub csak 2005. augusztus 21-én jutott el), majd 2005. december 24-től a második forgalmazói évadot kezdték el vetíteni hétvégenként (53–104. rész). Időközben az RTL Klub DVD-kiadója (bizony, olyanjuk is volt) is elkezdte kiadni DVD-n az anime epizódjait, természetesen vágatlanul. 2006. június 18-án, vasárnap az A+ levetítette a 104. részt. A folytatás egyelőre nem a közeljövőben volt várható, mert még meg kellett venni és leszinkronizálni az újabb (105–167.) részeket. Ez viszont nem az A+on múlt, mert 2006 őszére már megkondult felette a vészharang. A Sony Pictures Entertainment rátette a mocskos kezét erre a remek csatornára, hogy aztán Animax néven, pár évnyi beetetés után mindent tönkretegyenek, és valóban lenullázzák a hazai tévés animepiacot.
A lényeg mindenesetre az, hogy sokáig párhuzamosan két csatornán is vetítették az InuYashat. Az egyiken vágatlanul, rendszeresen, normális időpontban, a másikon pedig a „meseként” való kezelés miatt vágottan, heti egy résszel kiszúrva a nézők szemét, azt is hétvége délelőtt, amikor még sokan aludtak. Azért a nézettségre így sem volt panasz, de akinek egy kis esze és lehetősége is volt, az inkább az A+on nézte, mint az RTL-en a kényszerűségből összekaszabolt változatot. Ha nincs az ORTT, ha nincs Mender Ákos és az egyéb panaszosok, ha nincsenek elsötétítések, ha Kolosi Péter is felfogta volna, hogy ez nem olyan időpontra való, és elég „tökös” lett volna bevállalni mondjuk 22–23 órakor, akkor minden szépen, botrányok nélkül zajlott volna. De ők kötötték az ebet a karóhoz. Kísértetiesen hasonlít a sztori a jelenlegi RTL vs reklámadó/kormány szituációra. A végén úgyis csak egy valaki nyer, más(ok) pedig megszívja(k). A konkrét esetben az InuYasha-rajongók voltak a vesztesek.
2006 októberében Molnár Ilona (Kagome magyar hangja) bejelentette, hogy a harmadik forgalmazói évad szinkronizálása hamarosan megkezdődik. Ez reményt adhatott, hogy talán még 2006-ban láthatunk új részeket, főleg, hogy a Japanimánia nevű rádióműsor is ezt közölte. Némi szünet után december 2-től az 53. résszel kezdték ismét vetíteni a sorozatot az A+on.
2007. március 18-án az RTL Klub 09:45 körül elkezdte vetíteni a sorozatot. Szintén vasárnaponként, az 53. résszel kezdve, ám vágott formában. Közben a DVD-kiadás is folytatódott, sőt az év végére a 104. részig (a tizennegyedik – egyben utolsó – DVD kötetig) is eljutottak. Június 24-én megint elsötétült az RTL az anime miatt, de ami ennél fontosabb, hogy július 2-án megszűnt az A+. Animax néven folytatta a pályafutását, de velük állítólag már nem volt valami jó kapcsolata az RTL-nek, szóval önerőből működtek. A megvett sorozatokra persze megkapták a szinkront, de csak azoknál, ami már az A+on is ment. Egyébként maguknak kellett gondoskodniuk saját magukról. Többek között ezért sem ment le az Animax-en soha az életben sem az InuYasha 105–167. része, pedig a források szerint 2007 nyarára elkészült a maradék 63 rész szinkronja is. Ez az, amiből mi csak kilencet (105–113.) láttunk 2008-ban az RTL Klubon, persze vágottan.
Na most nem véletlenül írtam, hogy a források szerint. Ugyanis idén májusban felröppent a hír – szerencsére nem igazán terjedt el –, miszerint egy animékben járatos személy beszélgetett Moser Károllyal (InuYasha magyar hangjával), aki azt mondta neki, hogy az utolsó részt nem szinkronizálták le, emellett kihagytak részeket is a szinkronizálás során. Aki volt már életében szinkronstúdióban, vagy legalábbis van valami fogalma a szinkronizálás mibenlétéről, az tudja, hogy az adott epizódokat, jeleneteket nem mindig kronologikus sorrendben veszik fel. Ez függ attól is, hogy a színész egyedül dolgozik-e vagy párban, mennyire ér rá, stb. Ha nem, akkor egyszerre akár több jelenetet is megcsinálhat, melyek különböző részekből valók, ezáltal a történetben ugrálva. Erről mesélt egyébként Zakariás Éva is, aki a Szerelem zálogba című telenovella szinkronizálásának kulisszatitkait osztotta meg a rajongókkal, de az SDI Media Hungary-ben történt látogatás során, a Feketelista című sorozat kapcsán is hasonló dolgokat tapasztalt AJ kolléga. Előfordulhat, hogy Moser Károly amiatt mondta ezt, mert a 166–167. rész az égvilágon semmit nem zár le, teljesen nyitva marad a történet. Lehet, hogy az utolsó 26 részre (a The Final Act-re) gondolt, hiszen amikor még arról volt szó, hogy az Animax bemutatja a záróévadot (micsoda kamu volt!), Steiner Kristóf (Shippo magyar hangja) arról beszélt, hogy szívesen elvállalná újra a karaktert. Emellett Molnár Ilona szavaiból sem az tűnt ki, mint ha félbemaradt volna, ráadásul Joó Gábor (Naraku egyik inkarnációjának hangja) is elszólta magát, hogy ő a csecsemő magyar hangja. Erről a 2010-es őszi MondoConon beszélt, amikor rákérdezett arra, hogy melyik karakter hangja az InuYasha-ban. Az ott lévők persze nem tudhatták a választ, hiszen azok az epizódok nem kerültek adásba. Ebből következően csinálgatták azokat a részeket is, melyeket nem mutattak be.
Ettől függetlenül elvi esély lehet rá, hogy az RTL az ORTT csesztetése miatt végleg beleutált a témába és idő előtt leállíttatta a szinkronizálási munkálatokat, de ennek a valószínűsége azért kevesebb. Ennek ellentmond az is, hogy elvileg 2007 nyarára végeztek a szinkronnal, de a sorozatot csak 2008 őszén állította le a csatorna. Egy évig félkészen nem valószínű, hogy várakoztak volna a szinkronfájlok. Ráadásul 2008 első felében jelent meg DVD-n a második, a harmadik és a negyedik film is. Mi értelme lett volna a filmeket leszinkronizálni, ha magában a sorozatban hézagok vannak? Persze ezt csak azok tudják, akik illetékesek voltak az ügyben. Ha egy csatorna megvesz egy évadot, akkor a teljes évadot veszi meg. Nem a harmadát, nem a negyedét, nem a felét, hanem az egészet. Máskülönben el sem adják nekik. Ebből logikusan következik, hogy akkor az évad első részétől az utolsó részéig le is szinkronizáltatják. Gondoljunk csak a 150 rész környéki telenovellákra. Ott sem szokás random részeket kihagyni – maximum nem a részek/tekercsek helyes sorrendjében szinkronizálják le. A sorozat maradék 63 részének DVD-megjelenését is 2008-ra ígérték, de sajnos ebből nem lett semmi.
De még ha igaz is az állítás, miszerint hiányos a szinkron: a megoldás végtelenül egyszerű. A kimaradt részeket le kell szinkronizálni az után, hogy egy csatorna megveszi a vetítési jogokat. A színészek szerencsére ma is elérhetőek (nagyrészt, lásd Damu Roland), szinkronstúdió is van, szóval nem dőlne össze a világ ebben az esetben sem. A lényeg az, hogy valahol kerüljenek adásba az eddig nem látott epizódok – lehetőleg vágatlanul, de nem újraszinkronizálva.
2008. szeptember 21. óta nem láttunk új InuYasha részt. Sőt hogy az ORTT még egyszer beléjük rúgjon, EGY ÉVVEL a 103. rész RTL Klubos premierje – azaz 2008. július 6. – után (egy K. T. monogramú panaszos bejelentést tett, ami erre a részre vonatkozott, ezért a Testület a műsorszám hatósági ellenőrzését rendelte el), 2009. július 5-én ismét elsötétülhetett a csatorna. Nálunk ilyen gyors volt az ügyintézés… Az exkluzív vetítési jogok az RTL-nél voltak, de nem használták fel. Ezek után nem is csoda. Ahogy a DVD-kiadást sem folytatták (2008. június 18-án jelent meg a negyedik film, tehát a sorozat leállítása előtt). Az Animax pedig semmit sem tehetett, de szerintem nem is akart, csak áltatták a reménykedő rajongókat. Azóta a csatorna is a méltó helyére került: a szemétdombra és a feledés homályába. 2011. szeptember 4. óta pedig egyáltalán nem láthattuk a tévében az InuYashat, mivel akkorra jártak le az Animax vetítési jogai a második forgalmazói évadra.
Azaz minimum három, de inkább közel hat éve szenvedünk elvonási tünetekben! A szeptember egy elátkozott hónap lett az anime számára!
Mint mondtam, az alapsorozat utolsó két része nem egyenlő a lezárással. Azt is írhatnám, hogy az önmagában egy nagy nulla, ami szinte követeli maga után a 2009. október 3. és 2010. március 29. között Japánban bemutatott InuYasha Kanketsu-Hen (The Final Act) című 26 részes záróévadot, melyhez értelemszerűen nem készült magyar szinkron. Eddig. Ám épp ezért az is elengedhetetlen feladat lesz.
A tavaly őszi közmédiás animekampány nem ért célt. Az M2 még véletlenül sem adna komolyabb animéket 20 óra után. Viszont itt van nekünk a Viasat6, mely már bizonyította, hogy az animék valamilyen szintű felkarolásában érdekelt. A brit médiahatóság alá tartoznak, megmentették a Dragon Ball Z becsületét, a Yu-Gi-Oh! GX első két évadához olyan kimagasló szinkront készíttettek, hogy a legminőségibb sorozatok is megirigyelhetik. Azonban ami sokkal fontosabb: egy rajongói kérdésre, miszerint mi várható a DBZ után, az a válasz érkezett, hogy „a folytatás legyen meglepetés, a részletekért figyeld a műsorújságokat, illetve a Facebookon is közzétesszük majd”. Mi is lehetne nagyobb meglepetés, mint a kultuszsorozat InuYasha megmentése? Olyan sokan, olyan sokszor írtuk már nekik, kértük őket erre, hogy igazán aktuális lenne. Sajnos a nagy álom, miszerint pont mára, a 10 éves évfordulóra hozzák vissza – mely szép nagy fricska lett volna az RTL-nek – nem valósult meg, de minden csalódottság a múlté lenne, ha a közeljövőben mégis összejönne a dolog.
Persze tudom, ne legyek önző. Számos más sorozat is létezik, amiket lehetne folytatni. Sokféle rajongó van, különböző igényekkel. Ott a Pokémon, a Bleach, a Naruto Shippuden, a Conan, a detektív (a németeknél nagy sikere volt), premierként a One Piece-szel, a Fairy Tail-lel vagy a Sword Art Online-nal hatalmasat durranthatnának, nem beszélve a Dragon Ball vagy a Sailor Moon újbóli képernyőre tűzéséről. Ezek is nagy meglepetések lennének, sokaknak szereznének vele örömet. De mégis azt gondolom, hogy az InuYasha egy olyan darab, mely megérdemli, hogy rendezzék a sorsát. Amit az ember 10 év után sem felejt el, az mégiscsak különleges.
Németországban 2013. március 27. és november 6. között három alkalommal vetítette le a német VIVA az InuYasha első 104 részét. Minden hétköznap 18:25 és 19:20 között állandó program volt a nézők számára kicsit több mint hét hónapig. Végig nagy sikerrel futott, ám a folytatásról egyelőre semmi hír. Náluk sem fejeződött be a sorozat. Nos, itt az alkalom Magyarország! Végre valamiben megelőzhetnénk a németeket! Kihagyhatatlan lehetőség!
Utóirat: ha esetleg tényleg ez lesz a csatorna meglepetése és egyszer bemutatják a The Final Act-et is, akkor legyen az alcíme: Az utolsó felvonás. Ha pedig Damu Roland még mindig a büntetését töltené, vagy nem vállalná el a szerepet, akkor Sesshomaru magyar hangja legyen Zöld Csaba. Meg vagyok róla győződve, hogy szinte fel sem tűnne a különbség. Nála alkalmasabbat nem tudnék elképzelni (Varga Gábortól elnézést, a negyedik filmben nem volt rossz, de azért nem is a legideálisabb a karakternek). Erről persze ráérnénk akkor is beszélni, ha aktuális lesz, de jobb előbb szólni, mint később.
Boldog(abb) 10. születésnapot, InuYasha!