2015. október 1., csütörtök

Bő 1 millió amerikai nézőt tett boldoggá a Sword Art Online II

Legalábbis az anime fele esetében. Az InuYasha: The Final Act és a Kill la Kill nézettsége, valamint a Dragon Ball Z Kai 2 milliós rekordteljesítménye után ezúttal a Sword Art Online II című japán animációs sorozat eredményeit nézzük meg az amerikai Adult Swim csatornáról. Ennek legfőbb oka az, hogy bebizonyítsuk: az animékre tényleg van igény és Japánon kívül is lehet velük sikert elérni.


Idehaza a legtöbb embert nem érdeklik a nézettségi adatok. Ennek több oka is van. Először is nyilván nem az átlagembert foglalkoztatja egy-egy műsor teljesítménye, hanem az adott csatorna programigazgatóját, vezérigazgatóját és tulajdonosait. Másrészt sokan hiteltelen blöffnek és némileg elavultnak tartják a Nielsen mérési eljárását, ezért egész egyszerűen nem hiszik el a publikált adatok hitelességét. A szakmán belül viszont világszerte elismerik, így aki eldönti, hogy a tévénézők mikor és mit nézhetnek, az ez alapján cselekszik. Csak az ő szava dönt, más nem számít. Harmadrészt: addig, amíg idehaza jóformán csak azon lehet „izgulni”, hogy a Barátok közt, az Éjjel-Nappal Budapest és a Szulejmán bő 800 ezer embert érdekel, sőt még 2015-ben is tényező lehet a Walker, a texasi kopó vagy a Szomszédok című sorozat, nem kell csodálkozni, hogy sokan tévémentes életet élnek és nagy ívben tesznek a nézettségi adatokra. Ez csak a legfanatikusabb nézettségelemzőknek okoz örömet, de a szakmai kihívás kb. egyenlő a nullával.

Szerencsére azért ez nem mindenhol megy így. Az Egyesült Államokban ennél jóval színesebb és izgalmasabb a felhozatal, ahol tényleg van tétje annak, hogy melyik sorozat hogyan teljesít. Az Adult Swim csatorna animeblokkjáról, a Toonamiról már korábban írtunk. Röviden: ez egy szombatról vasárnapra virradó éjszakai műsorblokk, ahol éjfél és 03:30 között hét anime vetítésére van lehetőség. Ezek közé tartozik jelenleg a Dragon Ball Z Kai, az Akame ga Kill!, a Michiko & Hatchin, a Naruto Shippuden és a One Piece is. A Toonamit 2012. május 26-án támasztották fel, tehát még nincs 3 és fél éve sem. Mindenesetre érdekes látni, hogy nagyjából azzal egy időben történt meg a visszahozása, hogy itthon kritikus szintre zuhant az animék tévés jelenléte. Ennek léte is egy érv amellett, hogy Magyarországon sem szabadna halott ügyként kezelni a tévécsatornák által sugárzott animék létjogosultságát, illetve annak újbóli felvirágoztatását. Az Adult Swim csatorna egyébként 96 millió amerikai háztartásban fogható, ez is hozzájárult ahhoz, hogy már hosszú évek óta az elsőszámú kábelcsatorna a fiatal felnőttek körében.

Az Egyesült Államok lakossága nagyjából 320 millió fő körül mozog. Ehhez képest elenyészőnek tűnik, ha azt mondjuk, hogy a Sword Art Online II „csak” 1 millió nézőt érdekelt. Néhány dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Az USA-ban átlagosan körülbelül 190 csatornát lehet fogni egy háztartásban, de ebből csupán kb. 18-at néznek rendszeresen az emberek (az Adult Swim közéjük tartozik). Vagyis a csatornák többsége gyengébb nézettséggel fut, a sok csatorna teljesen felaprózza a tévés piacot (ezt fragmentációnak nevezik, nálunk is megfigyelhető ez a jelenség, csak kevesebb csatornával). Viszont sok kicsi sokra megy alapon, ha összeadjuk ezeket a számokat, akkor mindjárt kiderül, hogy hol van az a sok millió másik néző. A bőség zavarában szenvednek, túlkínálat van náluk minden szempontból. Érdekesség: az FX csatorna főnöke, John Landgraf elmondta, hogy egyszerűen túl sok már a tévéműsor. Tavaly 371 saját gyártású sorozat készült az USA-ban, idén ez meghaladhatja a 400-at. Ennyi mindent képtelenség nézni. Ráadásul a technika fejlődése sem állt meg, hiszen a műsorokat lehet rögzíteni, ezáltal utólag megnézni. Ott az internet olyan legális streamszolgáltatókkal, mint a Netflix, Amazon, Hulu, Crunchyroll. Gyakorlatilag nincsenek már a tévéhez kötve az emberek, ez is hozzájárul a nézettségek apadásához. De ami talán a legfontosabb a Sword Art Online II kapcsán, hogy éjjel 01:00-kor, később 01:30-kor vetítették. Magyar fejjel gondolkozva azt mondanánk, hogy mégis ki a fene néz olyankor tévét. Egy alig 10 milliós országban ez reális kérdés, de ott, ahol 320 millióan élnek, könnyebben összejöhet több százezer néző a legszerencsétlenebb időpontokban is. Ezen hátráltató tényezők miatt az Adult Swim csatorna nagyon boldog és sikerként könyveli el, hogy az animéire akár 1 millió 200 ezer néző is kíváncsi volt.

Az anime első évadát, a Sword Art Online-t 2013. július 28. és 2014. február 16. között vetítették a Toonami-blokkban. A 25 részes sorozat nézettségével akkoriban még nem foglalkoztunk, de az éjjel 2 órás kezdési időpont ellenére is hozott 700–800 ezer nézőt. Nem volt tehát kérdés, hogy a sci-fi anime második évadát is le fogják majd vetíteni. Japánban erre 2014. július 5-én, míg az Egyesült Államokban 2015. március 29-én került sor. A 24 részes sorozat 2015. szeptember 27-én ért véget, vagyis – a korábbi cikkekhez hasonlóan – ismét lehetőségünk nyílt megnézni az átfogó évadnézettségét.


Az anime az első öt része alapján minden programigazgató álma. Alapból erős nézettséggel kezdett, de erre hétről hétre még képes volt rápakolni is. Aztán ahogy beköszöntött a május, egy csúnya visszaesés volt megfigyelhető, de ha kellett, még így is meghaladta az 1 milliós nézettséget. Május 24-én pünkösd volt, emiatt nem vetítettek új epizódot belőle. Június 21-én átkerült 01:30-ra, hiszen az InuYasha: The Final Act egy héttel korábban véget ért, 01:00-ra pedig a Michiko & Hatchin című anime érkezett. Azt hihetnénk, hogy ez negatív hatással volt a teljesítményére, holott nem. Első alkalommal többen nézték, mint korábban egy órakor, de a visszaesésre sem kellett sokat várni. Július 5-én szintén elmaradt a vetítése, hiszen ünnepi hétvége volt az USA-ban. Július 12-én azonban ismét 1 milliós nézettség felett tért vissza. Innentől elég ingadozó teljesítménye volt, de azért olyan nagy kilengéseket nem tapasztalhattunk. Szeptember 6-án megint ünnepi hétvége volt, ezért elmaradt. Az azt követő két alkalommal bő 900 ezer nézőt szórakoztatott, ám érdekes módon pont a fináléra esett vissza elég jelentősen. Hiába: a nézettség sokszor előre nem megjósolható, bármi közbejöhet (pl. az előtte lévő műsorok is gyenge számokat hoztak). A 24 alkalomból így is 12-szer ért el nagyobb nézettséget a teljes lakosság körében, mint 1 millió fő, ez pedig egyértelműen nagyon szép teljesítmény. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ennek az 55–60%-át a kereskedelmileg fontos 18–49 év közöttiek adták, akkor még impozánsabb az anime sikere. A Sword Art Online II helyett október 4-től a Parasyte -the maxim- című 24 részes anime lesz látható.

Bónuszként megnézhető az augusztus 15-i (a Nielsen az éjfél után kezdődő dolgokat még az előző naphoz számítja) TOP40 kábelcsatornás műsor a 18–49 évesek körében elért teljesítmény (rating) szerint sorba rendezve. Látható, hogy a SAO II a maga 1 millió 240 ezer nézőjével és 0.54-es rating-jével az előkelő negyedik helyet szerezte meg azon a szombaton.


Nálunk az indavideó és a torrent országában sokak számára elképzelhetetlen, hogy a tévés nézettség tényleg számít. Egyeseket nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy még manapság is rengetegen tévéznek, hiszen a saját szokásaikat kivetítik másokra is. Azt, hogy egy „poros doboz a szekrény tetején” micsoda hatalom is valójában, csak akkor érthetik meg, ha őket személyesen is érinti a hatása. Ha most maradunk az animerajongóknál, akkor nyilván ez a hatás itthon jóformán semmi. De emlékezzünk csak vissza: amíg az RTL Klub animézett, létezett az A+ csatorna és amíg az Animax színvonalas volt, addig voltak olyanok is, akik tévében nézték az animéket. Mivel az egyiket az ORTT kicsinálta, a másik sajnos megszűnt, utóbbit pedig tönkretették, így a nézők is elszivárogtak és átálltak az internetre. Viszont amikor a VIASAT6 először mutatta be a Dragon Ball Z-t, akkor sikerült újra nézőket szerezniük, ezáltal a vetítés sikeres lett (a mai napig is képernyőn van). Épp ezért, ha a hír igaznak bizonyul, miszerint az RTL Csoportnál van a Naruto Shippuden és a Fairy Tail vetítési joga, akkor nagyon fontos lesz az, hogy a tévés nézettség megfelelő legyen. Ugyanis ha nem lesz az, akkor mi hiába mondanánk Kolosi Péternek, az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettesének és programigazgatójának, hogy „de hát indavideón ilyen sokan nézték meg, a DragonHall+ról meg ennyi ember töltötte le”, kinevetne bennünket, ugyanis nem ez számít. A sikerhez csak a tévés nézettség vezet. Mindenki láthatta, hogy mi történt a Yu-Gi-Oh! GX-szel és az Űrzavarral. Előbbit két évad után nem folytatják, utóbbi pedig a hétköznap délutáni időpontról átkerül a szombat reggel 7 órás halálsávba. Ha nincs nézettség, akkor nincs anime a tévében. Ezt a magyarok valamikor tudták, de a szerencsétlen körülmények (médiahatóság, Sony) miatt elfelejtették. Az amerikaiak viszont nagyon is tisztában vannak vele, noha náluk a számos legális online nézési lehetőség, valamint a DVD- és Blu-ray-kiadások is rendelkezésre állnak. Csak szemléltetésként: múlt héten az Űrzavar az RTL II célcsoportjában még a 25 ezer nézőt sem érte el. Kiábrándító.


Mit is mondhatnánk még? A tévé 2015-ben sem halott, sőt, nagyon is élő dolog, ami akár a szórakozásunk is lehet. Ezt persze Magyarországon bebizonyítani sokkal nehezebb, pláne az animéket kedvelőknek, hiszen ehhez olyan szándékok kellenének a döntéshozók, de maguk a nézők részéről is, melyekre egyelőre kevésbé nyitottak. Azonban mindig fontos hangsúlyozni, hogy ez az egész animés projekt nem légből kapott kitaláció. Európa számos országában ma is természetes dolog az anyanyelvre szinkronizált animék vetítése, általában nagy sikert elérve. Nálunk a múlt történései úgymond leszoktatták az emberek egy részét a tévéről, amit a ma divatos, megkérdőjelezhető minőségű műsorok előtérbe hozása is elősegített. Ráadásul az „akkor és azt nézek, amikor és amit akarok” felfogással sem igazán versenyezhet a kötött időpontban, adott esetben reklámmal dúsított lineáris műsorszórás, a magyar szinkron iránti értelmetlen és mérhetetlenül szomorú ellenszenvről nem is szólva. Ne feledjük, hogy az amerikaiak, a németek, vagy épp a franciák sem felirattal vetítik az animéket, hanem leszinkronizálják. Nálunk is lenne erre igény. Csak jó sorozatot kell hozzá választani – mármint olyan értelemben, ami fel is kelti a néző kíváncsiságát és talán ráveszi, hogy változtassa meg a szokásait. A Yu-Gi-Oh! GX és az Űrzavar sajnos nem ilyenek lettek. Ha a változás nem sikerül egyik fél részéről sem, akkor marad az indavideó és társai (persze magyar szinkron nélkül, mert az sem a fán terem), a tévében pedig nézhetjük, ahogy „ezek megőrültek jóban-rosszban, miközben az NCIS helyszínelői megoldják a különféle rejtélyeket a mexikói és kolumbiai telenovellák világában”.